Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Milliárdok a bankároknak, adósság a népnek

2009.01.29

Kevesen tudják, hogy az Egyesült Államok adóssága 1901-ben még csak 1 milliárd US dollár volt. Az első világháborúban felugrott 25 milliárdra, és a két háború között 49 milliárdra dagadt a nemzet adóssága. 1942 és 1952 között az adósság 72 milliárdról felment 265 milliárdra, 1962-ben már elérte a 303 milliárdot és 1970-re már 383 milliárd volt. 1971-1976 között 409 milliárdról 631 milliárdra. De az adósság Ronald Reagan idején a fegyverkezés miatt, 1980-ban érte el az 5.5 billió dollárt. Ez azt jelenti, hogy minden férfi, nő és gyermek 20, 594. 86 dollárral adós, ami naponta 630 millióval tovább emelkedik. Ebben még nincs benne a 26 billió adósság – hitelkártyák, jelzálog, autóbiztosítás és engedély-kiváltás stb. Amerikában az átlag családnak legalább 13 hitelkártyája van!

A nemzetközi bankárok irányította új világrendben a legtöbb jövedelmet a federális kormány gyűjti össze kereseti adó formájában, amivel az államadósságon fizetik a kamatokat. Mivel gyors ütemben emelkedik az adósság, eljöhet az idő, amikor a kormány a kereseti adóval a polgárok minden fillérét elveszi, és még ez sem lesz elég ahhoz, hogy a kamatokat fizessék. A kormánynak és a népnek nem marad semmije, és a bankok tulajdonába száll át minden. Amerika körül pedig bezárul a gyűrű.
Háromféle országhódítás

A történelem mutatja, hogy nemzeteket háromféleképpen lehet meg hódítani. Az első és leggyakoribb a háború. Azonban idővel ez a módszer megbukik, mert a leigázott rabnemzet, ha alkalma adódik, előbb-utóbb fellázad és elűzi a megszállókat. Nagyon sok erőre és főleg pénzre van szüksége a megszállóknak a rend fenntartásához.

A második módszer a vallás: az embereket meggyőzik, hogy „az Istenhez való hűség, és engedelmesség” címén a jövedelmük egy részét a hódítóknak kell odaadniuk.

A harmadik hódítás gazdasági jellegű. A nemzetet, erőszak vagy kényszer nélkül, adóssá nyilvánítják úgy, hogy az áldozat észre sem veszi a hódítást. Adót kell fizetniük „törvényes” formában és meggyőződésük, hogy a közösség érdekében cselekednek, s hogy védelmet nyerjenek az ellenséggel szemben. Így lesznek a megszállókból a nemzet „jótevői és védelmezői”. Ez utóbbi módszer a leglassúbb folyamat, de gyakran a legtartósabb, hiszen a rabnemzet nem lát az országban semmilyen ellenséges haderőt, a vallás, a szólásszabadság is többé-kevésbé megmaradt, és utazásra is megvan a lehetőség, sőt még az uralkodók választási kampányában is részt vehetnek.

Közben a jónép nem veszi észre, hogy az országot meghódították és rabszolga lett. A társadalom eszközeit használják fel, hogy a nemzet vagyona a hódítók tulajdonába (privatizáció!) menjen át. A kör végleg bezárul.

Az amerikai honalapítók bevésték az Alkotmány Első pontjába (Article 1):

„A Kongresszusra tartozik a pénz nyomása és az értékének az irányítása.”

A semmiből „teremtett” pénz

Közgazdászok a „teremteni” szót használják arra, amikor a pénz létre jön. „Teremtés” azt jelenti, hogy „valamit előállítani, ami azelőtt nem létezett.” Favágók deszkákat készítenek az erdei fákból, munkások házakat építenek fából, a gyárakban autókat készítenek vasból, fémből, üvegből és egyéb anyagból. De ezeket valójában nem teremtették, mert az előzőleg létező anyagot csak átalakították hasznosabb formába, illetve értékesítették.

A pénz esetében nem így van! Itt valakik „teremtenek” valamit a semmiből. Egy darab értéktelen papírt úgy nyomtatják, hogy annak értéke egyenlő legyen egy darab fával. Különböző számú színes papírokkal aztán autókat és/vagy házakat is lehet vásárolni. Az értékét „teremtették” a szó legszorosabb értelmében.
A pénzteremtés jövedelmező

A pénz előállítása nagyon olcsó mulatság. Aki egy nemzetnek végzi a „pénzteremtést” hatalmas haszonra tehet szert. Az építészek a ház építésénél nehezen dolgoznak, hogy a költségeken felül 5 százalékos haszonhoz juthassanak. Az autógyárosok a költségeken felül 1-2 százalék haszonnal eladhatják a kocsikat, és ezt ’jó üzletnek’ mondják. De a pénz gyártóinak nincs határ a haszonszerzésben, hiszen csak néhány centbe kerül kinyomatni 1 dollárost vagy a 10, 000 dollárost.
Pénztartalék

A civilizált társadalomnak megfelelő pénztartalékra van szüksége. Pénz nélkül az ipar megállna, a gazdaságok csak önfenntartó egységekké válnának, az élelmiszerraktárak tartaléka eltűnne, a nagyobb áruszállítmányok leállnának. Túlzás? Egyáltalán nem. A pénz a civilizált társadalom ütőere, a kereskedelem fontos eszköze. Ha eltűnik a pénz a forgalomból, vagy a pénz tartaléka a szükséglet alá lecsökken, az eredmény végzetes.
Az amerikai depresszió, 1930

Amerikának nem volt hiánya az ipari képességben, gazdag termőföldben, képzett szakmunkásokban és szorgalmas családokban. Átfogó és jól működő vasút- és kiépített országúthálózata, belvizei és tengeri hajózásai voltak. Távközlése a legjobb volt a világon: telefon, távirat, rádió és kitűnően megszervezett állami postaszolgálat.

Háborúk sem pusztították a városokat és a falvakat, a lakosságot nem tizedelték járványok, nem volt éhínség. Az Egyesült Államoknak 1930-ban csupán egyetlen dologban volt hiánya: megfelelő pénztartalék az ipar és a kereskedelem fenntartásához.

A harmincas évek elején a bankárok, -- az új pénz és hitel egyetlen forrásai, -- szándékosan megtagadták a kölcsönöket az iparágaknak, az üzleteknek és gazdaságoknak. Ugyanakkor korábbi kölcsönök kamatjait megkövetelték, és a pénz gyorsan eltűnt a forgalomból

 

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.