Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Szegedi Csanád a zászlóégetésről.

2012.01.25

Szombaton Magyarország történetének legnagyobb EU-ellenes tüntetését tartotta a Jobbik.

Az eseményen felszólaló politikusok meglehetősen kemény szavakkal illették az Uniót, melynek zászlaját nyilvánosan elégették. Azóta a különböző internetes fórumokon számtalan kérdés vetődött fel a jobbikosok Európa parlamenti mandátumától kezdve a zászlóégetés miértjén át egészen az esetleges kilépés gazdasági következményéig.
A borsvezer.info többek között ezekről kérdezte Szegedi Csanádot, a Jobbik EP- képviselőjét.

- A szombati demonstráció kapcsán nagyon sok véleményformáló politikai, közéleti személyiség bírálta azt a bizonyos zászlóégetést. Mi volt ezzel a céljuk?

- Való igaz, a zászlóégetés nem a legelegánsabb dolog, mint ahogy az a törekvés sem, melynek részeként az EU az IMF-el és a nemzetközi pénzügyi páholyokkal karöltve tesz meg mindent azért, hogy felszámolja hazánk maradék szuverenitását. Úgy gondolom, azokhoz a megszorításokhoz képest, amit a pénzügyi oligarchák szorgalmaznak a magyar emberekkel szemben a zászlóégetés nem több mint lábjegyzet. Természetesen erre nem került volna sor akkor, ha egy nemzet vagy ország lobogójáról van szó, de az Unió zászlaja nem több, mint a diktatúra szimbóluma, azok pedig erre a sorsra szoktak jutni.

- A jobbik három képviselőt delegált az Európa Parlamentbe. Ha ennyire ellenzik Magyarország EU-s tagságát, miért nem mondanak le a mandátumukról?

- Ha röviden akarok fogalmazni, akkor azért, hogy mindezt el is tudjuk mondani az EP-ben. Eltudjuk mondani azt, hogy miért nem jó hazánknak az Unió. Ha bővebben is kíváncsi a véleményemre, akkor azt kell mondjam, az Európa Parlament közel sem azonos az Európai Unióval. Hogy mást ne mondjak, az EP-ben helyet foglaló képviselők közel harmada EU ellenes. A Brit Függetlenségi Párt (UKIP) például azt a célt tűzte ki EP képviselői elé, hogy tegyenek meg mindent Nagy-Britannia kilépése érdekében.

- A Jobbik milyen célt tűzött ki önök elé?

- Mi nemzeti radikálisok az elmúlt időszakban az Európa Parlament belső ellenzékeként politizáltunk. Ami nem csoda, hisz velünk szemben a nemzetállamok gyarmatosításáért küzdő európai szocialisták és az Európai Néppárt nagykoalíciója határozza meg jelenleg a parlament működését. Jellemző a két „ellenlábasra”, hogy míg a porondon pofozkodnak, addig a háttérben nagyon is jól megférnek egymás mellett. Ennek jegyében a parlament elnöki pozícióját is megosztották egymás között: két és fél évig a Néppárt, két és fél évig a szocialisták birtokolták a tisztséget. Ennek a kormányzó koalíciónak mi jobbikosok, és a többi EU-szkeptikus párt képezzük az ellenzékét. Minket a szavazóink azért küldtek az EP-be, hogy öt év uniós tagság után legyen végre kritikai hang, és legyen végre valódi magyar nemzeti érdekképviselet Strasbourgban és Brüsszelben.

- Apropó nemzeti érdekképviselet. A ciklus felénél járva hogyan értékeli az elmúlt két és fél év munkáját?

- A három leggyakrabban felszólaló magyar képviselők között két jobbikos is felállhatott a képzeletbeli dobogóra. Vagyis volt mit mondanunk. Nagyon sok olyan témát vittünk az európai színtérre, amiket azt megelőzően egyetlen egy magyar képviselő sem tekintett prioritásnak. Ilyen volt a magyar mezőgazdaság tragikus állapota, a kis- és középvállalkozások kiszolgáltatottsága, a Gyurcsány-rezsim elszámoltatásának hiánya, a 2006-os rendőrterror, a fokozódó cigánybűnözés, a Magyar Gárda kormányzati szintű vegzálása, és sorolhatnám azokat a témákat, melyek kínos csendet váltottak ki az ülésteremben. De nem maradtunk meg pusztán a csonkahon határain belül. Nem múlt el szinte úgy plenáris ülés, hogy ne emeltünk volna szót az ideiglenesen elszakított országrészeken élő nemzettestvéreink érdekében. Folyamatosan napirenden tartjuk a székelyföldi, érmelléki, partiumi területi önrendelkezés kérdését, a Benes-dekrétumok és a szlovák nyelvtörvény elleni európai fellépés szükségességét, a temerini magyarellenes megnyilvánulásokat, a kárpátaljai magyarok titkosszolgálati eszközökkel történő megfélemlítését. Ezzel párhuzamosan rávilágítottunk arra a kettős mércére is, amelyet az Unió alkalmaz velünk, magyarokkal szemben akkor, amikor válasz nélkül hagyja a nemzetünk kárára elkövetett jogsértéseket, vagy akkor, amikor Európa rabszolgapiacának és szemétlerakójának tekinti hazánkat, miközben tőlünk maximális költségvetési fegyelmet, vagyis megszorításokat, és makulátlan demokráciát vár el. Személy szerint úgy vélem, addig, amíg az Unió még saját határain belül is szó nélkül tűri a magyarellenességet, addig az irányunkban megfogalmazott diktátumok helyett jobb, ha mélyen hallgat vagy maximum bocsánatot kér az eddigi tétlenségéért.

- Visszatérve az esetleges kilépéshez. Sokan azzal vádolják Önöket, hogy egy ilyen lépéssel államcsődöt generálnának.

- Ha kilépnénk az Unióból azzal egy dolgot generálnánk: szabad, szuverén Magyarországot, annak minden előnyével és hátrányával együtt. Senki sem mondta, hogy a szabadság a legkényelmesebb állapot, de a legnemesebb létezési forma egy nemzet számára. Ha megnézzük csak az elmúlt száz év történelmét, azt látjuk, hogy hazánknak folyamatosan alkalmazkodnia kellett másokhoz. A német, szovjet megszállók után a rendszerváltó elit, majd az Európai Unió diktatúrája telepedett ránk -  figyelembe véve Magyarország geopolitikai helyzetét - nyilván nem véletlenül. Európa közepén egy nagy-germán és egy nagy-szláv tenger között éljük a mindennapjainkat, s azt gondoljuk, hogy ez arra a sorsra rendel bennünket, hogy feladjuk szuverenitásunkat. Holott Magyarország előbb említett geopolitikai fekvése sokkal több előnnyel jár, mint gondolnánk. Brüsszel hozzávetőlegesen ugyanolyan távolságra van Budapesttől, mint Isztambul vagy mint Moszkva. Ez e helyzeti előny már önmagában kódolja azt a szerepet, hogy hazánk összekötő kapocs legyen Kelet és Nyugat között, anélkül, hogy bármelyiknek is az alárendeltjévé válna. Ehhez persze elengedhetetlen, hogy az Unióból való kilépésünket megelőzze egy védőhatalmi szövetségi rendszer kiépítése Törökországgal és azokkal a fejlődő belső-ázsiai, turáni államokkal, amelyek már eddig is komoly nyitottságot mutattak felénk.

- Vagyis az egyik szövetségből ki, a másikba be?

- Azt látni kell, hogy Magyarország a jelenlegi helyzetben egyedül nem tud megállni a lábán, szükségünk van szövetségesekre. Látni kell azt is, hogy a jelenlegi Európai Unióban nincsenek szövetségeseink, sehol sem tekintenek egyenrangú partnernek. A turáni népek rendszerében ellenben nemcsak szövetségesekre, de rokonokra is találnánk, akik valóban hatalmas támaszt – és nem utolsó sorban hatalmas piacot - jelentenének nekünk abban, hogy újraépítsük mindazt, amit az EU lerombolt: a mezőgazdaságunkat, könnyűiparunkat, a feldolgozóiparunkat, a mezőgazdasági gépgyártást, a buszgyártást. Ezáltal Kelet és Nyugat között egyensúlyozva az új piacok bevonásával Magyarország olyan többletet tudna előállítani, ami túlzás nélkül állítom, Európa egyik leggazdagabb országává tenne minket. Az uniónak ez nyilván nem érdeke, ezért is akadályozza minden áron a jelenlegi csapdahelyzetből való kitörésünket.

- Azzal talán Ön is egyetért hogy meglehetősen sok pályázati pénz érkezik hozzánk Brüsszelből. Ha kilépünk az EU-ból ezektől a forrásoktól is elköszönhetünk.

- Igen, ez igaz. Valóban hatalmas pénzeket nyerünk el pályázatok útján, kb. annyit, amennyit befizetünk. Azért talán nem kell hálásnak lenünk, hogy visszakapjuk a pénzünket, arról nem is beszélve, hogy ezeket e a pályázatokat jórészt nem munkahelyteremtő beruházásokra írják ki, hanem különböző látványprojektekre. A nagykőrösi főtér díszburkolatára például több 100 millió forint EU-s támogatást sikerült lehívni. Ha ugyanezt a pénzt a nagykőrösi konzervgyárra fordíthattuk volna, több száz fiatalnak adhattunk volna munkát, megélhetést. Lássuk be, a díszburkolat ezt a hatást nem tudja elérni. De ugyanez elmondható a szerencsi cukorgyárról is, amit ha nem sikerül újraindítani, akkor a környező településeken csak a cigánybűnözés és az elvándorlás fog nőni, az életszínvonal nem. 

- Meglátása szerint az esetleges kilépésünk hogyan érintené a fiatalok külföldi munkavállalását?

- Először is tisztázni kell, hogy a magyar fiataloknak nem életcéljuk, hogy elhagyják ezt az országot. Ők itt akarnak érvényesülni, itt akarnak dolgozni. Munkahelyeket kell nekik teremteni, ami csak a mezőgazdaság újraélesztésén keresztül biztosítható, hisz hazánknak mindig is ez volt a húzóágazatunk. Ez az újjáépítés azonban nem fog menni addig, amíg az EU akarja nekünk megmondani, miből mennyit termelhetünk.

- Vagyis közvetve az EU-nak köszönhetjük, hogy ma mindenki menekül innen?

- Magyarországon minden adott a dinamikus fejlődéshez: szorgalmas emberek, kiváló termőföld, a világ talán legjobb minőségű édes- és termálvízkészlete. Hogy Hegedű Lóránt püspök urat idézzem: "a Pannon tenger itt hullámzik alattunk". Ennek az országnak virágoznia kellene normális esetben, ehelyett munkanélküliség, katasztrofális egészségügyi mutatók, éhbér, jelképes nyugdíj jellemzi a magyar jelent. Valljuk be, ez egy természetellenes állapot, melyet a globális pénztőke hatalmas anyagi ráfordítással tart fenn mesterséges módon. Ennek eredményeként ma úgy néz ki a szülőhazánk, mint amin 20 év alatt két világháború söpört végig. Ezt a mesterségesen generált állapotot kell mihamarabb felszámolnunk, ezért kell kilépnünk az EU-ból. Hangsúlyozom az EU-ból, és nem az európai közösségből, melynek továbbra is része kívánunk lenni.

- És mi lesz utána?

- Az lesz, ami a tatárjárás után volt. Újjáépítés. Újjá kell építenünk mindazt, amit az elmúlt években, évtizedekben leromboltak. Erről szól az Új Magyar Honfoglalás. A kilépés az újrakezdés lehetősége. Sokan azt hiszik, hogy nincs élet az EU-n kívül, hogy Magyarország egy bunker lesz, ahonnan se ki, se be. Ez egyszerűen nem igaz, és nem is lehet cél. Sőt kifejezetten nemzetstratégiai szempont, hogy magyar testvéreink a Kárpát-medencét szabdaló gúnyhatárokat minél könnyebben léphessék át. Azzal, hogy kilépünk az Unióból ez nem is változna, hiszen attól még Magyarország ugyanúgy része maradna a Schengeni övezetnek, akárcsak Norvégia, aki bár nem EU tag, de a határátlépés tekintetében mégis élvezi a Schengeni övezet minden előnyét.Emellett nem szakadnának meg a nyugati gazdasági kapcsolataink sem. Németország most sem azért bővíti az Audi gyárat Győrben, nem azért hozza a Mercedes gyárat Kecskemétre, mert Uniós tagok vagyunk, hanem mert a szakképzett munkaerő olcsóbb, mint Németországban és a magyar emberek ugyan olyan precíz munkát képesek végezni, mint a németek. Azokkal a nemzetközi nagyvállalatokkal, amelyek termelést folytatnak, és nem szemétlerakatnak használják országunkat, továbbra sem szakítanánk meg az együttműködést, s ezt ők maguk sem fogják akarni, hisz nem az a döntő szempont, hogy kint vagyunk, vagy bent, hanem hogy milyen a munkaerő, és hogy Európa szélén vagyunk-e vagy a közepén. A rohamosan bővülő orosz piac, valamint a 2011-ben több mint 10 százalékos gazdasági növekedést produkáló török gazdaság pedig újabb kiaknázatlan lehetőségeket nyitna meg számunkra.

- Hallgatva Önt az ember már ma belevágna, kérdés azonban ki fogja tudni mindezt megvalósítani?

- Egy biztos, ezeket a változásokat nem lehet az eddigi önző politikai elittel levezényelni. Ha ők tennének erre kísérletet, akkor valószínűleg az első nokiás doboznál kisiklana a történet. A szükséges fordulatot csak egy eltökélt hazafiakból álló kormány képes véghezvinni, akik hajlandóak megalkuvást nem tűrő módon képviselni, és végigvezetni Magyarországot ezen a csöppet sem könnyű úton. Az ehhez szükséges lelki tartással, eltökéltséggel ma csak a Jobbik rendelkezik. Mi készen állunk, most már csak a társadalmon a sor, hogy meghozza a döntést: elsüllyedünk az EU-val együtt, vagy megvalósítva a szükséges fordulatot vezető szerepet harcolunk ki nemzetünknek a magát újrapozicionáló Európában.

borsvezer.info - barikad.hu